Lázár János a magyar cigányságot „MÁV-os WC-takarító népként” emlegette.

Írta: Tóth Mátyás

Az elmúlt napok közélete ismét egy olyan kijelentéstől hangos, amely nemcsak megosztó, hanem mélyen sértő is. A nyilvánosságban elérhető felvételeken Lázár János a Lázárinfó élő adásában a magyar cigányságot "MÁV-os WC-takarító népként" emlegette. Ez nem pusztán szerencsétlen szóhasználat: ez nyílt tiszteletlenség, megbélyegzés és egy egész közösség megalázása.

Egy politikus szavai nem lebegnek a levegőben következmények nélkül. Különösen nem egy olyan országban, ahol a romák évszázadok óta küzdenek az előítéletekkel, a strukturális kirekesztéssel és a mindennapi diszkriminációval. Egy egész közösséget egyetlen, lenéző sztereotípiába zárni nemcsak erkölcstelen, hanem felelőtlen is. A munka – bármilyen munka – nem szégyen. Az viszont igen, ha valaki politikai hatalomból néz le másokat.

A kijelentésre adott válasz sem maradt el: Lőcse Lajos és Fekete-Győr András látványos akció keretében több száz WC-kefét borított Lázár János batidai kastélya elé. A gesztus szimbolikus volt – sokak szerint provokatív, mások szerint szükséges lépés. Lehet vitatkozni a forma ízlésességén, de az üzenet világos: a megalázásra nem csenddel válaszolnak.

A valódi probléma azonban nem a kefékben rejlik, hanem abban, hogy 2026 küszöbén még mindig ott tartunk: egyes vezető politikusok következmények nélkül engedhetnek meg maguknak olyan beszédet, amely egy teljes etnikai közösséget alacsonyít le. Ez nem "őszinteség", nem "kemény beszéd", hanem hatalmi gőg.

És mi lesz ennek a politikai ára?

Orbán Viktor gyakran beszél a Fideszről, mint "biztos választásról", egy olyan politikai erőről, amely stabilitást és kiszámíthatóságot ígér. Az ilyen kijelentések után azonban ez az állítás egyre nehezebben tartható. Amikor a hatalom képviselői megengedik maguknak az etnikai alapú megalázást, az nem stabilitást sugall, hanem morális bizonytalanságot. A Fidesz szavazótábora eddig is rendkívül fegyelmezett volt, de az ilyen kijelentések tovább mélyíthetik a törésvonalakat. Azok a bizonytalan szavazók, akik még érzékenyek az igazságosság és az emberi méltóság kérdéseire, könnyen elfordulhatnak. A roma közösség és a velük szolidáris választók számára pedig ez újabb jelzés: nem számítanak tiszteletre ettől a hatalomtól.

Ezzel párhuzamosan látványos elmozdulás figyelhető meg a TISZA körül is. A párt szavazótábora az utóbbi időszakban érezhetően bővült, részben éppen azokkal, akik eddig bizonytalanként figyelték a politikát. Sok választó számára ez az ügy volt az a pont, ahol a hallgatás megszűnt opció lenni: nem ideológiai okokból, hanem emberi és erkölcsi megfontolásból pártoltak át.

A bizonytalan választók mozgása különösen beszédes. Ők azok, akik nem párthűségből döntenek, hanem reakcióként. És amikor egy kormányoldali politikus nyilvánosan megaláz egy teljes közösséget, az ezeknél az embereknél nem "politikai zaj", hanem vörös vonal. Számukra a TISZA most nem feltétlenül végső választás, de egy jelzés, hogy létezik alternatíva a hatalmi arroganciával szemben.

Pártok népszerűsége a Závecz Research szerint

A szavazói elmozdulás részletesebb képe

Lázár János szavai után nem egyik napról a másikra omlott össze a Fidesz tábora, de érezhető repedések jelentek meg rajta. A törzsszavazók jelentős része továbbra is lojalitást mutat, sokan relativizálják vagy megmagyarázzák a történteket. Ugyanakkor a peremszavazók – azok, akik elsősorban megszokás miatt voksoltak a kormánypártra – elkezdtek elbizonytalanodni. Számukra se férnek bele az ilyen kijelentések abba a képbe, amelyet a Fidesz évek óta próbál magáról fenntartani.

Különösen érzékenyen érintette ez az ügy azokat a választókat, akik személyes vagy családi kapcsolatok révén közel állnak a roma közösséghez, illetve azokat a vidéki szavazókat, akik nap mint nap együtt élnek és dolgoznak romákkal. Itt a kijelentés nem elvont politikai üzenetként csapódott le, hanem mindennapi tapasztalatokkal ütközött. Ez a disszonancia sokaknál csendes, de határozott elfordulást indított el.

A TISZA ezzel párhuzamosan nem klasszikus kampányfogásokkal profitált a helyzetből, hanem azzal, hogy láthatóan nem hagyta annyiban az ügyet. A párt köré gyűlő új szavazók jelentős része nem ideológiai váltást hajtott végre, hanem erkölcsi állásfoglalást tett. Ez különösen fontos különbség: ezek az emberek nem feltétlenül lettek "TISZA-hívők", de jelezni akarták, hogy van határ.

Az átpártolás legdinamikusabb része a bizonytalanok körében zajlott. Ők azok, akik eddig távol maradtak a szavazástól, vagy választásról választásra változtatták döntésüket. Lázár kijelentése sokuk számára katalizátor volt: egyszerre tette világossá, mit nem akarnak, és felértékelte azt, aki legalább alapvető tiszteletet ígér. Ebben a kontextusban a TISZA nem csupán szavazatokat szerzett, hanem a tisztelet politikai terepét is megerősítette.

Ha ez a tendencia folytatódik, a Fidesz "biztos választás" szlogenje tovább romolhat. Nem feltétlenül látványos összeomlásról van szó, hanem lassú szivárgásról – amelyet az ilyen mondatok gyorsítanak fel. És a magyar politikában gyakran éppen ezek a csendes elmozdulások döntik el a választásokat.

Lehet legyinteni, relativizálni, magyarázkodni. De a kimondott szó megmarad. És minden ilyen mondat egy lépéssel távolabb visz attól, hogy Magyarország valóban közös hazája legyen mindenkinek – származástól, munkától, társadalmi helyzettől függetlenül.

Videó arról amit Lázár János mondott 2026.01.22-én